Fehér liliom | Prológus
április 29, 2017
Sziasztok:) Egy újabb sorozattal jöttem, vagyis inkább
a prológusával. Ami azt illeti, egy ideig nem jön majd rész, talán, miután
megírtam az írásbeli érettségiket, és kicsit kifújhatom magam.
Nem tudom, milyen hosszú lesz (nem hiszem, hogy pár résznél több), de ismét megrohamozok
mindenkit az érzelmekkel zsúfolt történeteim egyikével.
Műfaj: romantika egy kis drámával
Figyelmeztetés: minimális erőszak, helyenként durva nyelvezet
Youngjae
– Mit szólnál, ha elugranánk megnézni ezt?
– Wheein egy papírt csap le elém, ami még azt is eléri, hogy az ebédemet
ignoráljam egy fél pillanatig.
– Hol voltál? – Teli szájjal nézek végül
rá, ahogy leül elém, és egyből a szemeit forgatja. – És mi ez? Honnan
szerezted?
– Hwasával kilógtunk kicsit a sarki
boltba, tudod, hogy nem szeretem a sulis kaját. – A vállát rántja, majd egy
túlságosan is széles mosoly terül szét az arcán, ahogy köztem és a szórólap
közt járatja a tekintetét. – Na, nézd meg.
– Én ezzel mit kezdjek? – A szemeim a
betűkön rugóznak, kell jónéhány perc, amíg kezd realizálódni bennem, mi is ez.
– Miért akarod, hogy... bokszolni járjak?
– Nem, te hülye. – Halkan felnevet, ahogy
az eltorzult arcomat felemelem felé. – Isten ments, még a végén kinyírod magad.
Ez annak a helynek a szórólapja, ahová az unokabátyám egyik haverja jár
bokszolni. És nagyon jó a gyerek. Mark azt mondta, talán... segítene kicsit.
– Miben? – Épphogy kiszalad ez az értetlen
számon, valaki könyöke a hátamban landol, és mintha mi sem történne, még csak annyit
sem vág a fejemhez, hogy ne haragudj. Mély levegőt veszek, majd elengedem a
dolgot, ez még nem a világ vége. Hiszen mi ez ahhoz képest, mikor egy fél napig
be voltam zárva az alagsori mosdóba?
– Ebben. Tanulhatnál egy kis önvédelmet,
nem? És akkor már én is.
– És honnan veszed, hogy Mark haverja
segíteni akar?
– Mert ő maga mondta, hogy megpróbálhatnánk.
– Biztos ez?
– Mark az unokabátyám, nem vág át. Meséltem
neki kicsit arról, hogy nem tudsz kettőt lépni anélkül, hogy valaki beléd ne kössön, és egyből azt mondta, hogy menjünk el a Fight!Box-ba. Az elején én is
húztam a szám, de most, hogy kimentünk Hwasával, a lábamnak fújta a szél ezt a
szórólapot. Pont ezt. Nem hiszem, hogy véletlen lenne.
– Nem... nem is tudom. – Elborzadva dőlök
hátra a székemben, úgy nézek rá, mintha elment volna az esze. Bár lehet, nem
tévedek akkorát, hiszen... mégis csak tizenhat vagyok nulla önbizalommal, annyi
életképességgel, mint egy marék kavics. Valószínűleg túl sem élném. – Ha ki
akarsz nyírni, inkább mondd meg nyíltan.
– Aish, Youngjae. Ne már. Csak gondold át,
jó?
– De ez annyira durva. – A szám egy eléggé
keskeny vonallá préselődik, mikor legjobb barátnőm eléggé szigorúan mered a
szemeimbe, én pedig egy pillanatig sem érzem azt, hogy elmenekülhetnék. –
Egyáltalán ki az a srác, akihez mennénk? Még csak azt sem tudom, hogy néz ki, meg milyen személyiség. Lehet, el se viselnénk egymást.
– Valami Im Jaebum a neve, ha jól
emlékszem. – Elgondolkodva mered a semmibe pár pillanatig, majd egy hatalmas
vigyor telepszik az arcára, ahogy a tekintete az enyémbe ég. – De akkor ez azt
jelenti, hogy benne vagy?
– Őszintén, semmi kedvem ehhez, de te
addig le sem szállsz rólam, amíg bele nem megyek, ugye?
– Valahogy úgy. – A vállát rántja, és
ismét olyan fejet vág, mint mikor a fejemben akar turkálni, vajon min agyalok.
És, aish, mint akit villámcsapás ér, összerándul, én pedig egyből tudom, hogy
szinte szóról szóra tudja, mire gondolok. Néha úgy érzem, túl sokat vagyunk
együtt. – Ne aggódj, Sunshine, nem megyünk egyedül. Mark biztosan elkísér majd.
– Szállj ki a fejemből. – Mormogva
fordulok vissza a szendvicsemhez, és már meg sem lepődök azon, hogy válaszolt a
fel nem tett „De még csak azt sem tudom, hogy jutok oda, biztos menni akarunk?”
kérdésemre. – Már csak azt mondd meg, hogy adom ezt be a szüleimnek. Biztos
örülni fognak neki, hogy szétveretem magamtól is az arcomat.
– Nem kell tudniuk róla,
majd titokban csináljuk. Kell egy kis izgalom is, nem
igaz?
4 megjegyzés
Sziaaa! #miisittvagyunk<3 ( nem tudom, hogy jól írtam e le, de kérlek ne csapd le a fejem, ha mégsem.)
VálaszTörlésNos csak annyi lenne, hogy ( ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! <3@):- nagyon nagyon elképesztően hiányoztál már, alig vártam, hogy újra felbukkanj! Hogy is mondják? "türele rórát terem
Ahh~ ne haragudj nem bírom rendesen megirni mert van valami gubanc a telefonommal, de a lényeget leírtam, hogy elképesztően vártam, hogy írj. Valamit és megérte, mint mindig. Kötszönövekvő, hogy olvashatatlan, várom a következő részt! <3
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam.* bocsánat mondom én...:'(
VálaszTörlésJaj, koszonom :D igyekszem majd nagyon es köszönöm, hogy írtál ^^
Törlés