Gyógyszeretet | 20.
december 09, 2016
– Szóval, elmondjátok ti, mi történt,
vagy majd én? – Jaejung hátradől a hatalmas székén, amíg Yoona félig a
radiátorra telepszik, aki már most tisztában van vele, mi lesz a vége. Látom a
szemeiben.
Senki nem szól egy szót sem, hatalmas
csend tölti be a helyiséget. Se Junior, se Jackson nem néz rám, ahogy én is
csak az asztal sarkát szuggerálom.
– Jackson? Sokkal okosabb vagy te annál,
minthogy hallgass. – Yoona próbál ösztönözni megszakítva a csendet, viszont
egyikünk sem szól továbbra sem. – Akkor Youngjae? – Rám néz, szinte éget az a
kedvesség és együttérzés, ami a tekintetéből árad.
Válaszul csak a fejemet csóválom,
ugyanis nem tudom rávenni magam arra, hogy kinyissam a számat.
Bassza meg.
– Akkor majd én. – Az igazgató feláll,
benyomja az apró tévéjét, ami a nagy szekrények egyikén szobrozik, amin
bevillan a kép pár pillanatig.
Kell várni egy kicsit, mire kitisztul
minden, és ekkor a fekete-fehér színekben megjelennek ketten. Jackson és Jr,
akik szinte futóléptekben sietnek fel a lépcsőn, majd eltelik pár perc... az
igazgató beleteker, és felbukkanok én.
Az arcomat fogom, sántítok, és
összegörnyedve próbálok feljutni a földszintre.
– Szóval, valaki kifejtené, mi történik
itt?
– Hazamentünk. – Végül Jackson az, aki
nagy nehezen megszólal, de érződik a hangján, hogy nem elég összeszedett.
– Fiúk, ugye tudjátok, hogy a fizikai
erőszakot az iskola teljes mértékben ellenzi? És aki bánt mást, megüti, akár
kevésbé komolyabb sérülést okoz másnak, őt eltanácsoljuk az iskolából? Főleg,
hogy megvan az érettségitek, OKJ-n vagytok itt. – Jaejung egyre idegesebb,
Jr-ékről egyenesen rám mered végül, egy hatalmasat sóhajt.
– Mondanotok kéne valamit. – Yoona
kiegyenesedik, a százötvenhárom centije most nem is tűnik olyan kevésnek úgy,
hogy ülünk.
Ezután még percekig csend áll be, senki
meg sem nyikkan, én pedig azért imádkozom, hogy kikerüljek innen. Nem tudok
beszélni.
Nem megy, mert... istenem, bármilyen
rosszat is tettek nekem, én ezt még ennyire sem tudom visszaadni. Pedig megérdemelnék,
amit az elmúlt években lerendeztek, és csináltak velem. Én mégsem...
Aish, és nem csak Jaebum miatt. Bár
igaz, hogy vastagon benne van az is, hogy az ő barátai, és nem akarom, hogy
rossz legyen neki, ha Juniorékat kirúgják. Viszont a legnyomósabb oka, hogy nem
tudnám elviselni azt a lelkiismeret furdalást.
– Youngjae, te nem akarsz mondani
valamit? Mondjuk elmesélni a teljesen egyértelműt? – A tekintete konkrétan
léket vág a fejembe, próbál rávenni arra, hogy beszéljek, de csak a fejemet
rázom.
– Nem tudom, mire céloz. – Végül nagy nehezen
kipréselek ennyit a torkomból, ezzel pedig mindenkit teljesen ledöbbentek.
Jacksonék értetlenül bámulnak felém, biztosan az járt már a fejükben, hogy ki
lesznek rúgva.
– Youngjae. – Jaejung mély levegőt vesz,
a félig ősz haját igazítja, miközben visszaül a székébe. – Nincs mitől
tartanod. Csak legyél őszinte, kérlek. Megvertek? – A kérdés után hatalmas
csend áll be, legszívesebben egyszerre hazudnék és mondanám el az igazat, de
egyik sem jön a számra.
– Az a felvétel bármi lehetett, nem
bizonyíték semmire.
– Junior, nem téged kérdeztünk. – Yoona
lecsittegi Jr-t, aki még egy utolsó próbálkozással igyekszik kimenteni magát.
– Mégis gyanús, Jinyoung. Több felvétel
van arról, hogy ti ketten kicsit erélyesebben szóltok Youngjae-re, ő pedig
teljesen meg van félemlítve. Az előzmények miatt nem nehéz mindezt elhinni.
Voltaképp egyértelmű, ugyanis senki más nem volt ott akkor, és lehet, hogy az
incidens nincs rögzítve, de nektek volt már ilyen problémátok iskolán kívül
egyszer. – Jaejung fel van háborodva, és belegondolva, hogy maga ez a felvétel
rohadtul semmit nem bizonyít, de ezek szerint vannak olyan dolgok velük
kapcsolatban, ami miatt egyből erre gondolt az igazgató.
– Egyszer.
– Mindegy, hányszor, Jackson, de volt. –
Jaejung morran, érzem a hangján, hogy kezd kikelni magából. Épp ez az oka, hogy
ahogy rám néz, csaknem a székbe olvadok. – Szóval, Youngjae? A te szavad dönt
el mindent. Egy válasz, igen vagy nem, és utána lezárjuk a témát, mert nincs
ennyi időm. Megvertek? – A kérdés után besípol a fülem, kegyetlenül markolom a
székem karfáját, ami miatt ezer százalék, hogy belefehérednek az ujjaim.
– Nem.
– Ennyi? Nem mondanál semmi mást? –
Yoona mély levegőt vesz, teljesen biztos benne, hogy nem vagyok őszinte. Ah,
hiszen teljesen egyértelmű! Könyörgöm.
– Nem.
– Rendben. – A két felnőtt összenéz,
Jaejung feláll, és mérhetetlen csalódottsággal a szemeiben néz rám. – Menjetek,
de nagyon gyorsan. – Kissé halkabban szólal meg, viszont én vagyok az egyetlen,
aki képes megmozdulni.
Jacksonék még ülnek teljesen ledöbbenve,
majd végül sikeresen feltápászkodnak, és egy futólagos pillantást vetnek rám,
ahogy kiindulnak.
– Yugyeomék miért ülnek ott kint? –
Yoona kérdez, mi pedig lassan lejutunk odáig, hogy a hatalmas sokkot legyőzve
az ajtóhoz szenvedjük magunkat.
– A biztonság kedvéért. Tudod, hogy
mindig össze vannak nőve. – Jaejung válaszát már csak fél füllel hallom, ahogy
Junior kinyitja az ajtót, és arra koncentrálok, hogy kint megy a sutyorgás.
Én teszem ki a lábam utoljára hármunk
közül, és Bambam után Jaebum szemeibe pillantok, aminek hála ő egyből feláll a
székéből, és még csak nem is pislog.
Látom rajta, hogy mennyire mondani akar
valamit, hogy ide akar jönni, de mégsem lépi meg. Ez a tehetetlenség pedig
átjárja az egész szobát, és a feszültség minden apróbb zugba meghúzza magát.
Fogalmuk sincs arról, mi lett a vége
annak, ami miatt mind itt vagyunk.
– Jackson, Jinyoung, utolsó esély volt,
remélem, tudjátok. Mindannyian tudjuk, mi történt odabent. Gondolkodjatok el
azon, kivel mit műveltek. – Jaejung utánunk jön, Yoona pedig csak együttértően
bólogat, viszont ezen kívül más nem történik.
Ők ketten itt hagyják az „üres”
titkárságot, én pedig el akarok tűnni.
Nem tudom, miben reménykedek, hiszen
Jaebum nem jön ide, hiába érzem, hogy szeretne.
Még állok hosszú ideig, majdnem egy
teljes percig, mire rájövök, hogy itt semmi keresnivalóm nincsen. Félek attól,
hogy a végén még én leszek annyira gyenge, hogy nem sikerül kimennem anélkül,
hogy hozzászólnék.
Épp ezért csak veszek egy mély levegőt,
és ráveszem mindkét lábamat, hogy végre kivigyenek innen.
– Mégis mi volt ott bent? A diri ezt
mire mondta?
– A Choi megmentette a seggünket.
***
Itt a péntek koraeste, mégis olyan,
mintha hátralenne a hetem nagyja. Ezen a hétvégén anyuék még itthon lesznek,
úgyhogy társaságom is lesz, és sikerülni fog elterelni a gondolataimat legalább
egy kicsit.
Nem értem, miért csináltam ezt, hiszen
nekem... aish, semmi okom nem volt rá. Sőt, pont ellenkezőleg. Ha valaki, akkor
én mindent elmondhattam volna A-tól Z-ig, de nem tettem.
Nem tudom, ennyire... gyenge lennék?
Hiszen egy igen lett volna az egész, mégis kétszer mondtam azt, hogy nem. Nem
bántottak.
Elment az eszem?
– Kicsikém, nem megyünk be egy kicsit a
városba? Vacsorázni egyet, és kisétálni a rakpartra. – Anya vigasztaló hangja
túl jól esik a fülemnek.
Nem tudja pontosan, mi történt, csak a
lényeget nagy vonalakban, bár talán még ez is több mint amit kéne. Mindent
túlaggódik.
– Nem maradhatnánk itthon? Nem akarok
egyikükbe sem belebotlani, anya. – Csak morgok, amire drága szülőm már nem
reagál, csak a hajamba simítva hagy magamra.
Én pedig ülök továbbra is a kanapén, a
tévét bámulom, aztán... ah, rezeg a telefonom. Nagyokat pislogva nyúlok utána,
már remegnek az ujjaim, hiszen ahogy feloldom, a Twitter jelez.
A szívem kiugrik a helyéről, csaknem az
izgalomban fuldokolva nyitom meg. Üzenetem jött, de... de nem tőle.
Bhuwakul
BB
@kinpumook_bb
Youngjae,
Bambam vagyok
Jaebum
telefonjából kikerestem a neved
Találkoznál
velem? Beszélni akarok veled
30/10/16, 18:03 PM
A szívem a torkomban dobog, de nem pont
úgy, mint amit Jaebum vált ki belőlem. Ez rosszabb, ez megfojt, ez... ez
kellemetlen. Nem akarok már ezzel foglalkozni, teljesen kiszívja belőlem az
életet.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Nem
vagyok ebben biztos
Pihenni
akarok, de így nem megy
Nem
tudok ezzel foglalkozni már
30/10/16, 18:06 PM
Talán túlságosan is indulatos vagyok,
vagy szimplán rohadt közömbös, de nem igazán érdekel most. A lényeg, hogy most
meg kell teremtenem magamnak azt az elszigeteltséget, ami jár mindezek után.
Bhuwakul
BB
@kumimook_bb
Rendben
Akkor
nem hozom szóba őket
De
attól még beszélnél velem? Suli után ráérsz valamelyik nap?
30/10/16, 18:09 PM
Annyira... aish, nem is tudom,
kétségbeesettnek tűnik, hogy nem tudom rávágni a nemet. Csak a fejemet fogom, fájdalmasan
nyögök, és próbálok arra koncentrálni, hogy valaki megint nyit felém.
Szerelmes már nem lehetek belé, mert
egyrészt, Bambam rohadt kicsi, ráadásul egyáltalán nem az én súlycsoportom, és
kettő, Jaebum miatt már úgysem menne.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Rendben
Akkor
hétfőn
30/10/16, 18:12 PM
***
– Miről szerettél volna beszélni? – A
hétvége után, ami két pislogás alatt el is tűnt, most itt vagyok. Ugyanazt az
útvonalat taposva, mint a múltkor, Bambammel az oldalamon.
Egész nap nem láttam rajta kívül senkit
a bandából, pedig tudom, hogy bent voltak. Nem is értem, ez hogy lehet, bár...
amíg Jaebummal nem kerülök egy légtérbe, nem lehet baj.
– Igazából... tudod, hogy kikről, de te
róluk nem akarsz. Én meg csak szeretnélek megismerni. – A vállá rántja,
mindeközben az én fejemben az jár, hogy ő túl összeszedett és értelmes a
korához képes.
– Értem – makogom magam elé halkan.
Nem is értem ezt az ismerkedési vágyat
már benne is, de komolyan.
– Nem fogok erről beszélni sokat,
ígérem, és bocsi, de... tényleg nem lehet nem mondani. – Hadar, alig értem,
amit mond, de nem igazán zavartatja magát. Én pedig csak veszek egy mély
levegőt, nyelek egy hatalmasat, és próbálom feldolgozni, hogy hát igen...
mégsem megy ez úgy, ahogy én szeretném. – Amit csináltál előző héten, nem is
tudom... Nincs rá megfelelő szó. Nagyon nagylelkű volt. Tényleg rajtad múlt az
eg...
– Gyáva voltam. – Közbeszólok, próbálom
ennyivel lerendezni a dolgot, de érzem, hogy nagyon meg akar cáfolni. – Rohadt
gyáva.
0 megjegyzés