Gyógyszeretet | 4.
december 09, 2016
Megúsztam, és csak ez a lényeg. Nem
tudom, miért, de Jr még azelőtt elküldött a fenébe, hogy Jacksonék beérték
volna.
Fogalmam sincs, hogy meddig lesz ekkora
szerencsém, hiszen ez volt a második eset, hogy simán elverhettek volna.
Túléltem. El sem hiszem.
Az arcomat dörzsölve rúgom le a
cipőimet, és hagyom ott végre az előszobát, ahol már percek óta szobrozok.
Viszont ahogy a nappaliba érek, nem tudok tovább menni, csak értetlenül meredek
anyámékra, akik a kanapén ülnek.
– Ezt hogy...? – bökök ujjammal a tévé
felé, ugyanis ami benne megy, azt még egy darabig nem akartam volna újra látni.
– Youngjae! – Anya a hangomat hallva
felém fordul, az arca tiszta könny, mégis mosolyog, amitől görcsben áll a
gyomrom. – Megtaláltam a videót a második esküvőnkről, és nem tudom abbahagyni
a nézését. – Miközben ő ismét előre fordulva beszél, én magamra erőltetve némi
életerőt a kanapé mögé csoszogok, és azért küzdök, hogy az amúgy is érzelmileg
megterhelő napom után ne szakadjon ki a szívem a saját hangomat hallva. –
Annyira gyönyörű hangod van. Miért is hagytad abba az éneklést? – Megremeg a
hangja, a szemeim előtt érzékenyül el, aminek hála szinte egyből rá akarom
vágni, hogy kapcsolja ki.
Vegye ki a DVD-t a lejátszóból és dugja
el, hogy soha többet ne rakják be.
– Fent leszek – makogom a számat húzva,
majd felindulok a szobámba, aminek a küszöbét átlépve, mintha a megváltás
utolért volna.
A telefonomért nyúlok elsőként, csak a
mai nap jár az agyamban, Jaebum és Jr, hogy mennyire különböznek, mégis közös
bennük a lenézésem iránti igényük. Ha ez még nem elég, ott van anya, aki
lerohan talán a legérzékenyebb pontommal, amit ő valószínűleg át sem gondolt
tisztán.
Magamat marcangolva kapcsolom be a
Twittert, már meg sem lepődök azon, hogy üzenetem van.
MeobMeob I.
@mubmub_i
Chibi, hogyan vagyol?:DDd
Ne mondd, hogy most is tanulsz
30/09/16, 09:57 PM
Élsz még?
Nem szoktál egész napra eltűnni:D
28/09/16, 15:06 PM
Az időt figyelve rájövök, hogy órákkal
ezelőtt írt nekem utoljára, nekem meg lelkiismeretem van miatta. Ő ritkán tűnik
el hosszabb időre, de előtte mindig szól.
Viszont egyelőre nem tudok válaszolni,
semmi kedvem beszélgetni. Nem az ő hibája, ahogy anyáé sem, erről Jr-ék
tehetnek csak.
Junior és Jaebum.
Az egyik azért, mert rettegésben tart, a
másikat pedig túl jónak akarom látni, pedig velem szemben egy kis jelet sem
adott arra, hogy vannak gyengéd érzései, amik nem egy világi seggfejre utalnak.
Annyira nem értem magamat.
Fájdalmas sóhajtozások közepette
elindítok a telefonomon zenét, de most nem a megszokott jön. Valami durvára
vágyom, hangosra és rohadt kifejezőre, ami kimondja, mit is érzek pontosan.
Eltelik csaknem két kerek óra, mire
kiszakítom magam a rapszódikus érzelemhullámomból, és hajlandó vagyok életjelet
adni magamról.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Jelen
30/09/16, 20:18 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
De
jókor írsz, pont pár perce értem haza:D Haverokkal voltam a városban megint
Amúgy
tennék egy bejelentést
Rászoktattál
az akusztikus feldolgozásokra
Elvetted
a férfiasságomat:DD
30/09/16, 20:18 PM
Meglep, hogy egyből visszaír, kezdem
elfelejteni azt a zaklatottságomat, ami akkor uralt, mikor bezárkóztam a szobámba,
ami tudom, hogy miatta van.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Én
pont most szereztem vissza a sajátomat
30/09/16, 20;19 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Na,
mit hallgatsz?
30/09/16, 20:20 PM
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Three
Days Grace
I
hate everything about you
Tökéletesen
leírja a jelenlegi érzéseimet
30/09/16, 20:22 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Húha,
baj van? Te tudsz ideges is lenni? :DD Ezt nehéz elhinnem
30/09/16, 20:25 PM
Szívem szerint kijavítanám, miszerint
nem ideges, hanem... szomorú vagyok, de még időben észhez kapok. Ha ezt
elmondom neki, akkor nekikezdhetek a magyarázkodásnak, és nem akarom, hogy ő is
megtudja, mennyire szerencsétlen vagyok.
Félek, mi történne, ha realizálódna
benne, hogy nem vagyok olyan jó, mint aminek ő lát, vagy csak látni akar.
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Itt
vagy?
Amúgy
Holnap
van az utolsó tanítási nap, és itt az őszi szünet
Khm
30/09/16, 20:31 PM
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Még
mindig találkozni akarsz?
Soha
nem adod fel, igaz?
30/09/16, 20:32 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Még
szép, hogy nem
Kitartó
vagyok nagyon:D
30/09/16, 20:32 PM
***
Már két órája haza kellett volna érnem,
de mivel anya ma sokáig dolgozik, nem volt kedvem elindulni. Apával kínos egy
házban lennem kettesben, mert egyikünk sem tudja, mit mondhatna a másiknak.
Tudom, hogy ez így rossz, de tenni nem tudok ellene.
Épp ezért itt ülök az alagsorba egy
könyvet olvasva, aminek a lapjai lassan majd hullani kezdenek kifelé.
– A Choi. – Egy szemét hang robban a
csendben, aminek hála összerezzenve kapom fel a fejem, és nézek fel arra, akit
nagyon nem akartam jelenleg.
– Nyomorékot játszik. – Jackson után Jr
szólal meg, amíg én próbálok nem a temetésemre gondolni.
Nem szólok egy szót sem, csak nézek
felfelé nagy szemekkel, aminek csak annyit köszönhetek, hogy Jackson lehajol, a
felkaromba mélyeszti az ujjait.
– Nem kéne végre teljesíteni az
ígéretünket? – Költői kérdés, épp ezért nem kap választ, csak egyszerűen
felrángat a földről, a könyvet kiveri a kezemből, majd a falnak lök. Tehetlenül
tűröm, hatalmasat nyelek, a fő célom pedig, hogy kapjak levegőt és éljem túl a
napot. – Miért vagy ott mindenhol? – Rá kéne vágnom, hogy ezt én is
kérdezhetném, de nem megy a beszéd.
Ezt ő meg is elégeli, ugyanis szinte
kimar egy darabot a karomból.
– Engedj el! – fakadok ki teljesen
kétségbeesve, ami után már csak egy halk nyüszítés hagyja el a szám.
– Kussolj! – morran fel hangosan, amire
bennem akad a levegő, és hatalmas szemekkel meredek vissza rá, miközben a
szívem őrült tempóba kezd. Jobban félek tőle, mint eddig bármikor. – Túl
sokszor úsztad meg. – Mindenem beleremeg a hangjába, csak az kattog az
agyamban, hogy hülyéskedik, és esze ágában sincs hozzám érni. Ennyire nem lehet
beteg!
Jackson végül elereszt, elhátrál, és
épphogy megáll, máris egy jelentőségteljes pillantást küld Junior felé, akinek
az ökle a következő pillanatban már a gyomromban landol.
Teljesen előre görnyedek, mikor minden
levegő kiszökik a tüdőmből, szorosan összezárom a szemeimet, de még így is
egy-két könnycsepp kicsordul, mikor egy erősebb mozdulattal ránt rajtam egyet.
Mintha belül minden helyet cserélt volna, a szívem már a gyomromban zakatol.
– Miért csináljátok ezt? – kérdezem
elfúló hangon, amin mind a ketten nagyon jól szórakoznak, én viszont nem tudom
eldönteni, hogy a gyűlölet vagy a szégyen szorongat belülről jobban.
A szemeim égnek, és lassan fájni
kezdenek az erőlködéstől, de nincs időm sokáig összekaparni magam, mivel
Jackson az, aki megismétli az előbbit, így már biztos vagyok abban, hogy nem
élem túl.
Alig kapok levegő után, máris rántanak
rajtam egyet, így ismét kiegyenesedve állok, bár legszívesebben összekuporodva
fetrengenék a földön azért imádkozva, hogy valaki mentsen meg.
– Fáj mi? – Hallom a gúnyos szavakat
magam előtt, és épp próbálnék felnézni, ami talán az eddigi legrosszabb
döntésem.
Kétszer ütnek arcon, már szinte nem is
érzem, ahogy a padlóra zuhanok.
Zihálás és halk nyüszítés szakad ki
belőlem, viszont mikor megpróbálok felállni, valamelyikük az oldalamba taposva
taszít vissza a földre, amitől én egy pillanat alatt feladom, és minden izmomat
elernyesztve fekszem már lehunyt szemekkel. Szédülök, és alig jutok levegőhöz.
Mindeközben csak a nevetést hallom, az
egyre távolodó rosszindulatú szavakat, magamban pedig csak azért adok hálát,
hogy Jaebum nem volt itt.
***
A kezem remeg, még így is, két nap után
sem bírok magamra nézni a tükörben, észre sem veszem már a csillogást a
szememben, amiről anya mindig ódákat zeng.
Csak a beduzzadt szám, a lila szemem
kelti fel a figyelmem, mindaz, amit ők okoztak.
Igen, meg lettem verve, de ettől nem
érzem kevesebbnek magam. Azt hiszem, most döbbentem rá csak igazán arra, hogy
talán én tényleg nem vagyok jobb annál, amit kapok.
Tisztában vagyok vele, hogy ezt higgadt
fejjel soha nem gondolnám így, ordibálnék saját magammal, de most ezt látom
logikusnak. Megérdemeltem, igaz? Hiszen miért... Miért kaptam volna?
Nem tiszteltem saját magam, a
tehetségem, az egyetlen dolgot, amihez értek, és így kaptam leckét. Legalábbis
nagyon remélem, hogy ezért van mindez.
A telefonom rezeg, én pedig leveszem a
tekintetemet a plafonról, és ráveszem magam, hogy ennyi idő után megnyissam a
Twittert végre. Lehet, elég már a zárkózottságomból.
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Chibi?
Itt
vagy?
30/09/16, 23:16 PM
Még
mindig nem adsz jelet?
Azért
remélem, jól vagy
01/10/16, 14:03 PM
Második
napja nem adsz életjelet
Chibi
D:
02/10/16, 09:58 AM
A szívem furcsán reagál az üzenetére, az
összesre, most érzem igazán azt, hogy benne van valami. Valami szokatlan.
Nem tudnám megmondani, micsoda.
Ezt eddig is tudtam, de csak ezekben a
pillanatokban ismertem be.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Bocsánat
02/10/16, 17:27 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Mi
van veled?!
02/10/16, 17:27 PM
Épphogy eltelik tíz másodperc, miután
elküldöm, egyből kapom a választ, ami arra utal, hogy ő talán... haragszik rám
egy kicsit. Megérteném.
Lehet, hogy őszintének kéne lennem vele,
elmondani, mi történt. Viszont nem merem, nem akarom beismerni, hogy mennyire
életképtelen vagyok.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Nem
tudtam írni, bocsánat
02/10/16, 17:29 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Nem
tudtál?
Történt
valami?
Valami
rossz?
02/10/16, 17:30 PM
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Ami
azt illeti, igen
02/10/16, 17:33 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Mi
történt?
02/10/16, 17:33 PM
Itt elakadok, a szívem a torkomba ugrik,
az ujjaim remegnek. Félek leírni, de tudom, hogy talán illene megadnom a
bizalmat az egyetlen embernek, aki foglalkozik velem.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Én
Én
nem vagyok olyan, akit te valószínűleg látsz bennem
Vagy
helyettem
02/10/16, 17:35 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Ezt
hogy érted?
02/10/16, 17:36 PM
Pár pillanatra lehunyom a szemem,
hatalmasat nyelek, de még így sem kapok elég levegőt.
Eddig kerültem minden személyeset, de
ennek most már semmi értelme, teljesen felesleges volt.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Nekem
nincsenek barátaim, az anyámon kívül csak te állsz velem szóba
Az
iskolában bántanak, még így is, hogy csaknem tizenkilenc vagyok
Eddig
csak szavakkal, fenyegettek, de két napja megvertek a suli alagsorában
Csak
elegem lett, hogy folyton kiszúrnak, nem hagynak békén a saját világomban, mint
mindenki más
És
ami a legrosszabb, hogy azt hiszem
Érzek
valamit az egyikük iránt
Besokalltam,
elegem lett a hazugságaimból, amivel magamat hitegettem
Csak
szükségem volt egy kis nyugalomra
Nem
tudom, mi tévő legyek
02/10/16, 17:39 PM
Nem hiszem el, hogy elered az ujjam,
sorjában gépelem le a szavakat, amiket életemben először merek nyíltan
felvállalni.
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Mi
lenne, ha mostantól nyílt lapokkal játszanánk?
02/10/16, 17:42 PM
Nem egészen erre a reakcióra
számítottam, sőt. Nem is tudok hirtelen mit írni, a szám kiszárad, a fejemben
valami tompa nyomást érzek, ez a fiú teljesen összezavar.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Mármint?
Hogy érted?
02/10/16, 17:46 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Nem
kerülgetjük a személyes kérdéseket tovább, inkább újrakezdjük ezt az egész
ismerkedős dolgot
Találkozzunk
02/10/16, 17:47 PM
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
De
miért?
Annyira
nem értelek!
Miért
akarod ezt ennyire?
02/10/16, 17:48 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Mert
van benned valami, amit ismerek
Nem
értem, gondolom, te sem, de tudni akarom
Furcsa
érzésem van, mikor veled beszélek, és nem bírok többet várni
Csak
találkozz velem!
Miért
félsz? Nem fog történni semmi rossz
Ígérem
10/09/16, 17:50 PM
Hosszú percek telnek el, miközben
magammal küzdök, azzal az érzéssel, ami bennem cikázik.
Igen, félek, aggódom, mert... Mert nem
akarok megint egyedül lenni.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Rendben
02/10/16, 17:57 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Még
ma?
Tudod,
hol van a Namsan park, ugye? Ahol a lerobbant játszótér van
Vagy
tőled nagyon messze van? Nem is tudom, hol laksz pontosan
02/10/16, 17:59 PM
Amint megemlíti azt a helyet, ahol régen
órákat játszottam, a szívem csaknem megáll. Azt hittem, ennél furcsább már nem
is lehetne az egész helyzet.
ChibiJ
Choi
@cucumber_chjae
Öt
percre lakom tőle
02/10/16, 18:00 PM
MeobMeob
I.
@mubmub_i
Akkor
negyed óra múlva ott
02/10/16, 18:01 PM
A szívem a torkomban dobog, érzem, hogy
valami megfogalmazhatatlan jön, amihez erő kell, hogy fel tudjam majd dolgozni.
Az idő őrjítően lassan telik, én pedig
türelmetlen vagyok és iszonyat kíváncsi. Ez az ember pillanatok alatt képes
belőlem kihozni ezeket az érzéseket, amik most az idegrendszeremmel játszanak.
Anyuék nincsenek itthon, így csak egy
SMS-t írok, miszerint nem tudom, itthon leszek-e, mikor már ők is, majd magamra
rángatom a vörös-fekete kockás pulóveremet, aminek az ujját markolva indulok
el, mikor már itt az ideje.
A lábam reszket, gyengének érzem és
instabilnak minden léptemet, mégsem fordulok vissza. Pedig megtehetném.
A régi játszótér, aminek a felét már
elhordták, lassan kirajzolódik előttem, és ekkor meglátom őt.
Az egyik hintán ül nekem háttal, fekete
pulóver és szürke csőgatya van rajta, kapucni a fején. Egy lélek sincs
körülötte, ezer százalék, hogy ő az.
Még hezitálok, bár tudom, hogy úgyis
odamegyek. És tessék, csak pár másodpercig állok magatehetetlenül, mikor végre
beteszem a lábam a rozsdás kerítés maradékait kerülgetve.
Ő észre sem vesz, nem hall, én pedig
ahogy mögé érek, nem látok jobb módot, megérintem a vállát.
Egyből kiegyenesedik, ami miatt
reflexszerűn lépek el, és azt figyelem, ahogy a hinta rácsára markol, lassan
feláll, majd... Felém fordul.
Azaz apró, nyugtató mosoly a szája
szélén egyből lelohad, amíg az én arcomból minden vér kifut. Nem kapok levegőt.
– Youngjae. – Hitetlenül hagyja el a
száját a nevem, amitől megszédülök, nem akarok hinni a szememnek.
– Én ezt nem értem. - Remeg a hangom,
ahogy megszólalok, látom az arcán, hogy ő is teljes sokkban van. – J-Jaebum.
0 megjegyzés