Fehér liliom | 2.
július 08, 2017Sziasztok^^ Tudom, ezer éve voltam itt, de annyira egymásba csúsztak a dolgaim, hogy még mindig nem kapok levegőt tőlük. Azzal is tisztában vagyok, hogy ezer dologgal lógok, de a stresszes, széttépett lelkemet most csak velük akarom gyógyítani.
Jó olvasást :)
Youngjae
Hogy mire számítottam? Erre rohadtul nem. Egy tetőtől talpig pasit kaptam magam mellé, aki úgy mért végig minden egyes alkalommal, mintha valami veszélyes hulladék lennék. Semmi együttérzés, empátia, tök feszélyezve éreztem magam már csak attól, ahogy beszélt hozzám.
Jó, értem, biztos semmi kedve a gyökér fejemet bámulni, épp elég dolga meg problémája van szerencsétlennek, de na. Azért egy kicsit több visszafojtott ellenszenvre számítottam a naiv kis lelkemmel.
Nekem sem életem nagy vágya, hogy ott szenvedjek iskola után, miközben olyan emberekkel is lehetnék, akik még szeretnek is. Mondjuk itt a családomra gondolok és Wheeinre, mert ugye még a szomszéd macskája sem akar megtűrni a közelében. Ez határozottan elszomorít.
Bár az első ilyen "edzést" pont egy hét múlvára beszéltük - mert természetesen akkor ér rá legközelebb, addig kétszer felkötnek és háromszor alám gyújtanak a szünetekben -, ez a pár napa futótűzként szaladt el, az én gyomromban pedig már most ott a görcs.
Én ezt átgondoltam egyáltalán? Mert oké, önvédelem, kis bunyó meg erőszak, ugyanis állítólag pasiból lennék, de aish. Ez nem én vagyok. Gyűlölöm a durvaságot, és félek az ilyen emberektől. Jaebum sem egy izomállat, sőt. Épphogy két kocka látszik a hasán, de olyan karja van trikóban, hogy megremeg a lábam a félelemtől.
Én meg itt vagyok a puhányságommal meg az abszolút nulla életképességemmel, mint valami elbaszott kislány. És még csodálkozom azon, hogy úgy mért végig folyton?
- Sunshine, mit szólnál egy Bubble Teához? Na. - Wheein ujjongva szakítja félbe ezt a hatalmas, gondolatokkal teli csendet kettőnk között, én meg kiszakadok az agyalásomból. Még azt is egészen elfelejtettem, hol vagyok.
- Nem tudom, belefér?
- Átmentél a nyelvvizsgádon! A tetoválásod után minimum egy soju kijárna. Anyádék meg úgyis meg tudnak téged várni az ünnepléssel.
- Hé, honnan veszed, hogy milyen lett? Csak most írtam, még ezer év, mire megtudom, milyen lett.
- Ugyan már. Mind a ketten tudjuk, hogy meglesz az ötösöd. - A szemeit forgatva könyököl az oldalamba, miközben egészen sunyi módon terel a belváros szívébe. - Meg akkor már ihatnánk arra is, hogy holnap hivatalosan is megkezdődik a kiképzésünk. Gyilkológépek leszünk.
- Ja, pont nem fogom egy csontomat sem eltörni - mormogom az orrom alatt, még ez is egészen úgy hangzik, mintha semmi önbizalmam nem lenne. Ami nem igaz, mert ha kell, kiállok magamért. Aha.
- Miért félsz? Tök jó ott a... légkör.
- A légkör, persze. Meg a csávó is.
- Csávó? - Egyből zavarodottan előre fordul, az arca egy halvány piros színt vesz fel, én meg csak azon vagyok, hogy ne mosolyodjak el.
- Igen. Mondjuk az, akivel az egészet végigszemezted, én meg ott szenvedtem JB utálatában. Lazán magamra hagytál.
- Mintha Jaebum olyan szar partner lenne.
- Az engem túlságosan nem mozgat meg, hogy ő milyen. Csak ne szedjen szét.
Jaebum
- Markot megölöm. - Az orromon szívom be a levegőt, próbálom nem felidegelni magam azon, hogy egy igazi kisfiú lett a nyakamra sózva. Pedig még meg is mernék esküdni, hogy majdnem egyidős velem, mégis... ah. Csak rágondolok, és kettőszáz a vérnyomásom.
És még csak nem is a srác miatt. Youngjae nem probléma, viszont az, hogy rabolja az időmet, az már annál inkább. Még okés is lenne, ha lenne egy kis tapasztalata, de nem. Nem, ő erőszakot is maximum a tévében látott, ki se bírná, ha bárki megütné.
- JB, Jisoo keresett.
- Mit akart?
- Szerinted? - Jinyoung egyből kiszakít, és már nem látok mást magam előtt, csak az előbb említett lány arcát. Nem mondanám, hogy a barátnőm, de egészen haladunk afelé. Azt hiszem. Már jó pár hete húzzuk egymás agyát, de nem igazán éreztem kényszert arra, hogy összejöjjek vele. Viszont ő egyre inkább nyomul, úgyhogy lehet, a vége mégis csak az lesz.
- Mondtad, hogy estig nem érek rá?
- Igen. de nem tűnt együttérzőnek. - Jr fintorog, nem igazán leplezi, hogy ki nem állhatja őt, ami elég csúnyán viszonozva is van. - Nem értelek. Annyi csaj mászkál kint, miért pont az? Meglátom, és már semmi élet nincs a testemben. Mint valami energiavámpír. - Nem néz rám, a fejét csóválja, amit akaratlanul is végignézek. Mintha minden apróbb rezdülés képes lenne ma teljesen felidegesíteni. - Sőt, tudom, hogy a coming out-odat nem kezeltem valami jól, de még egy csávónak is jobban örülnék melletted, mint annak a hisztigépnek. Mintha minimum már a kezét is megkérted volna.
- Ez még mindig az én dolgom. - Halkan morogva szavazom le, amire csak egy sóhajtással reagál. Már annyit szídta nekem Jisoo-t, hogy már nemigazán van súlya, mikor ezt csinálja.
- Mindegy, én csak azt mondom, hogy biztosan lenne jobb választásod. Mondjuk egy olyan valaki, aki illik is hozzád.
- Köszi, anya. - Grimaszolva vágom hozzá a törölközőmet, majd a cipőmet bekötve próbálok kicsit elvonatkoztatni ettől a kiborulástól. Jinyoung általában egy halál higgadt, türelmes ember, leegyszerűsítve pont az ellentétem, ezért kicsit nehezen kezelem az ilyen pillanatait.
Már túlvagyunk egy elég hosszú bemelegítésen, és már vagy két órája nem csinálunk mást, csak egymást kergetjük a ringben. Nem tudom, hogyan, de elég felhúznom a kesztyűt, és egészen elveszek ebben a világban.
Csak a ritmusra figyelek, hogy két ütés, egy hajlás, hogy Jr hogyan mozdul, merre megy, és ez teljesen magába szippant. Mintha vele már nem is edzés lenne, hanem valami játék, ami az egész lényemet ki tudja kapcsolni.
Nem vagyok egy durva ember, gyűlölöm, mikor az utcán tényleg verekedésbe torkollik egy konfliktus, nem nézem a bokszmeccseket a tévében, nekem csak szükségem van erre. Évek óta csinálom, mert túl sok a feszültség bennem, és ha nem adnám ki ilyen formában, már rég felrobbantam volna.
A sors iróniája, hogy ilyen jól megy, és túl sokan is keresnek meg azzal, hogy fogadásra, feketén bunyózzak egy régi, dohos pincében ezer éves ringben a sok alvilági idióta örömére. Ami azt illati, lassan egy éve már nem is megyek bele meccsekbe, mert nem akarok jó lenni. Nekem csak szükségem van erre.
- Már megint nincs itt az eszed. - Jinyoung a fejemre paskol a kesztyűvel, amivel szinte visszaránt a való életbe, velem ellentétben ő már nem emeli maga elé a kezeit, miszerint készen áll. - Amikor elkalandozol, azt sem tudod, merre mész. Most is simán kigáncsolhattalak volna, te meg azt sem tudnád, merre vagy arccal. - A fejét csóválva szedi le magáról a kesztyűt, mindeközben úgy vigyorog, mintha az év viccét mondta volna el.
- Kárörvendő vagy.
- Igen, mert látom, hogy valamin nagyon kattogsz. Min jár az a tesztoszterontúltengéses agyad?
- Semmin, Min járna? - Fintorogva követem a példáját, ugyanis van egy sanda gyanúm, hogy nem sokáig lesz jó kedvem.
- Mit tudom én. Csak remélni tudom, hogy nem azo...
- Junior. Hagyd ezt. - A becenevén szólítom, amit ki nem állhat, ezzel pedig elérem, hogy morogva bámuljon vissza rám. Rohadjak meg, nem érdekel, többször megkértem már, hogy Jisoo-t ne vegye a szájára. Nincs köze hozzá.
Eltelik jó pár hosszú perc csendben, amíg Jr itt hagy a ringben, de megáll a padok mellett, hogy igyon. Én mindeközben már a fáslimtól szabadulok meg, azon agyalok, mit mondhatnék, hogy ne süketüljünk meg a csendben.
- Sziasztok. - Mikor már majdnem nyitom a számat, egy határozatlan torokköszörülés után egy hangos köszönés előz meg, amire már reflexszerűen fordulok a hang irányában. És mit látok? Itt áll előttem a lány, akinek a neve akkor sem jutna eszembe, ha az életem múlna rajta, na meg persze... Youngjae.
Mindenhova néz, csak a szemeimbe nem, amivel nem igazán könnyíti meg a hozzáállásomat. A múltkor is érzetem az ellenszenvet benne, pedig én igyekeztem normálisan hozzáállni, de a tartózkodása nemigazán hagyta.
- Hello. - Az ujjaimat ropogtatva megyek a ringkötelekhez, majd azokat a lábammal szétfeszítve egyenesen arra a srácra nézek, akinek az arcán tisztán ott van, mennyire máshol akar lenni.
Kell egy kis idő, mire felfogja, mit akarok, eléggé óvatosan, de elindul, majd azzal a koordinálatlan mozgással bemászik mellém. Istenem.
- Így leszel?
- Igen. - Hezitálva válaszol, nem nézek oda, de tiszta sor, hogy végignéz magán. - Nem jó?
- Ha neked kényelmes. - A vállamat rántva szedem össze a földön heverő két törölközőt, majd miután sikeresen megszabadulok tőle, egyenesen felé fordulok. - Miért izgulsz ennyire? Nem vágom el a torkod.
- Tudom. - Mikor már az ujjait gyűrve áll az egyik lábáról a másikra, muszáj felszólalnom, viszont az még inkább meglep, hogy válaszol. Nem nézném ki belőle, hogy képes kinyitni a száját.
- Akkor... kezdjük is az elején. - A csuklójánál fogva húzom a ring kellős közepére, a lábammal pedig ráveszem arra, hogy lépjen a jobbjával előre, és rogyasszon. Végig azt figyelem, mennyire áll meg a talpán, mert elég sokat elmond arról, mennyire kell keménynek lennem. - Tudod, mi az alap kéztartás?
- Ez. - Halkan motyog, ahogy lassan felemeli mindkét ökölbe szorított kezét már lassan úgy, mintha tehenet akarna fejni. Mindeddig én körbejárom, arra vagyok kíváncsi, milyen a testtartása.
Ez egészen sokáig le is foglal, viszont hamar leragadok a pólója alól kilógó tetoválásán. Még túl sötét, látom, hogy friss, de nem igazán tudom feldolgozni. Nem hozom szóba, csak nagyobbat pislogva teszek meg két lépést, hogy újra előtte álljak.
Komolyan, tetoválás? Rajta? Ezzel szerintem még vízbe sem mehetne.
- Jobb kezes vagy, ugye? - Csak biccent, már nem nyitja ki a száját, nem igazán tudja eldönteni, hogy a szemeimbe nézzen, vagy a földet szuggerálja. - A bal kezed van mindig közelebb az arcodhoz, a jobb pedig annál feljebb, de egy tizenöt centire távolabb. - A hangomat a kezem követi, ahogy beállítom mindkét ökölbe szorított kezét, próbálok elsiklani afelett, hogy szaggatottan kap a levegő után.
Sokkal masszívabbnak tűnik, mint a legelején, viszont attól tartok, hogy egy erősebb szél is elfújná a hatvan kilóját.
A nagy méregetésben el is feledkezem arról, hogy kissé kellemetlen helyzetbe hozom, hirtelen hátralépek, és próbálnám folytatni a szövegelést, ami már a könyökömön jön ki, viszont pár másodpercig még nem megy.
Valamiért nehezen szedem most össze magam. Mi van ma velem?
1 megjegyzés
Úristen! Kérlek folytasd! Nagyon imádom ♥
VálaszTörlés