Ikerláng - 38.
május 12, 2018
– Mit találtál?
– Most küldöm. – Wheein épphogy válaszol,
a telefon megrezzen, felugrik a képe a jobb felső sarokban, én pedig már félve
nyitom meg az üznetet.
Szinte érzem magamon a tekintetét,
miközben megnyitom a linket, és vagy egy kész örökkévalóság beletelik, mire a
Twitter betölt. Csak egy fél pillantásból tudom, mi ez, fejbe vernek Jackson
korábbi szavai, és a hevesen dobogó szívemet lenyelve elindítóm a videót,
aminek már az indexképe lezsibbaszt.
Ugrál a kép, sokáig nem látni semmit, majd
hirtelen kitisztul, és ráfokuszál Jaebum arcára. Épp sétál teljesen összehúzva
magát, előre ugró állkapoccsal, hatalmasakat nyelve, miközben vagy három idegen
srác hangját hallani egyszerre.
–
Hülye buzi.
Ennyit tisztán ki tudok venni abból, amit
mondanak, majd a hangos nevetéseket, azt a tehetetlenséget Jaebum arcán, amitől
görcsbe rándul a gyomrom, és amellett, hogy a szemeim égni kezdenek, valami
eddig teljesen ismeretlen dolog indul el bennem.
Haragot érzek, iszonyatos utálatot aziránt,
ami itt történik, azok miatt, akik ezt művelik, és hirtelen olyan, mintha
szíven szúrnának. Nem bírom elviselni ezt a képet, hogy látom, ahogy szenved,
hogy bántják, és nem tesz semmit. Csak megy előre remegő mellkassal, a táskáját
szorongatva, majd miután hozzádobnak valamit, két srác arca bevillan a képbe,
viszont ezután vége a videónak.
Itt ülök csendben, hatalmas sokkban,
miközben még azt is elfelejtem, hogy hol vagyok. Jackson mesélt ezekről, hogy
feltöltötték a netre, de mégis miért vannak még mindig itt? Miért nem szedették
le, miért jó ez egyáltalán bárkinek?
– Youngjae?
– Ezt nem hiszem el.
– Jól vagy? – Ahogy én reszkető tüdővel
ülök fel, és meredek a sötét lepedőmre magam előtt, Wheein hangja óvatosan, de
felcseng, engem mégis bánt jelenleg. – Minden oké?
– Szerinted? – kérdezem talán túl hangosan
is, amire nem tud mit mondani, miközben bennem szétszakad valami. Még csak az
arcomhoz sem nyúlok, mikor az a pár könnycsepp elindul a szememből, egyszerűen tenni
sem akarok ezellen. – Mégis hogy lehetnek ilyen kibaszott undorítóak? Hogy bánhatnak
így vele?
– Ez régi, Young...
– Leszarom! Attól ez még nincs rendben,
ennek megtörténnie sem szabadott volna. – Erőszakosan nyúlok az arcom után, úgy
törlöm meg gondolkodás nélkül, hogy belefájdul a bőröm, de még csak ez sem
érdekel. – Miért kapta ezt?
– Kérlek, ne sírj.
– De ez nonszensz. Egyáltalán nem ezt
érdemli.
– Tudom.
– Annyira szép lelke van, érzékeny és édes,
mindig ottvan, figyelmes, odaadó, én csak... csak nem értem. Annyira fájhatott
neki. – Remegő hangon szívom be a levegőt, próbálok nem zokogásba fulladni, de minél
jobban belegondolok ebbe az egészbe, annál kevésbé tudom irányítani magam. – Hogy
lehetnek ilyen gusztustalan emberek?
– Ne sírj. Youngjae, ez csak egy videó,
tényleg, ne omolj össze...
– Egy kibaszott videó, amiben megalázzák,
és még ki tudja, mennyi van, és mennyi mindent kapott, amit nem vettek fel.
Persze, hogy kiborulok, te mégis mit csinálnál?
– Én megértelek, komolyan, de... – Próbál lenyugtatni,
ami máskor egy fél szavába kerülne, de jelenleg annyira le van blokkolva, hogy fogalma
sincs, mit mondhatna. Azt hiszem, ez egy olyan helyzet, amikor már nem is lehet
mit. – Csak próbálj megnyugodni, kérlek.
– Képes lennék megölni ezeket a
seggfejeket.
– Ne mondj ilyet.
– Pedig ez van. – Összerándul az arcom,
ahogy ismét odanyúlok, és már fizikai fájdalmat okoz az, hogy halknak kell
lennem. – És ennél már csak az a rosszabb, hogy ezek a nyomorultak nap mint nap
egy légtérben lehetnek vele.
– De már nem bántják őt, nem?
– Tartják tőle a kétlépés távolságot, de néha
észreveszem, ahogy méregetik, és a háta mögött még mindig biztosan cafatokra
szedik, viszont többről nem tudok. Jaebum nem beszél ezekről soha, fogalmam
sincs, egyáltalán hogy van, hogy hogyan viseli, mennyire emésztette meg ezt.
– Nem csodálom, ha bántotta magát. – Végül
megadja magát, érzi, hogy semmi értelme nyugtatgatni, és csak egy halvány
sóhajjal csóválja a fejét azt sem tudva, mihez kezdjen. – Az lenne a legjobb,
ha elé állnál, és konkrétan rákérdeznél, Sunshine. Jó lenne ezekről tudnod, meg
most már nekem is, mert azt hiszem, kicsit aggódom miatta.
***
A tegnap este konkrétan felért egy érvágással,
szerintem nem nagyon kell magyaráznom, miért nem aludtam egész éjjel két óránál
többet. Wheein pedig ottmaradt velem, és vagy egy óra sírás után kicsit tovább
mentünk, de talán nem kellett volna.
Még két olyan videót találtunk, amin
ugyanúgy Jaebumot alázzák, és vagy ezerszer végignéztem, ami nem sokat segített
abban, hogy lenyugodjak. Elviselhetetlen gyűlöletet éreztem, az az iskola már
úgy marad meg bennem, hogy konkrétan a pokol hetedik bugyra.
– Youngjae, hát te? – Ahogy a nappali
komor csendjét váltja Jim meglepett hangja, kibillenek a zavaros gondolataimból,
majd csak némán figyelem, ahogy pár kisebb zacskóval a kezében elindul felém. –
Ha nem tudod, hogy kell bekapcsolni a tévét, szívesen odaadom a használati útmutatót.
– Még szemét mosolyt is elenged, ahogy megáll a kanapé karfájánál, majd a sok
szatyor közül az egyik az ölembe dobja.
– Ez mi? – kérdezem halkan, miközben
kinyitom, viszont mikor vagy három dobozról is a Durex neve pislog vissza rám,
érzem, ahogy fellobban az arcom.
Megrebbennek a szemeim, hirtelen nem
tudom, mit mondjak vagy kezdjek magammal, csak azt az elviselhetetlen
forróságot érzem magamban, ami egy pillanatra elfeledtet velem minden mást.
– Nem tudom, JB-vel mit csináltok a négy
fal között, meg mit nem, de jobb, ha ez van nektek.
– Attól nem félsz, hogy bekapom a legyet?
– Erőtlenül teszem fel a kérdést, mégis fogja a lapot, és amellett, hogy elereszt
egy hülye vigyort, tudom, hogy érzi; valami nem klappol. Mégsem kérdez rá, csak
nyel egy kisebbet, mintha nem tudná, mit csináljon. – Fogamzásgátlót nem
hoztál?
– Inkább örülj nekem, apád kötelet hozott
volna. – Ahogy végül elejt egy durva megjegyzést, megdermedek egy pillanatra,
viszont hiába ekkora seggfej, egy vérbeli paraszt, valamiért mégis
elmosolyodom, és próbálok nem kínosan felnevetni, de az a helyzet, hogy
eléggé nehezen megy. – Ez talán egy kicsit durva volt.
– Egy kicsit. De értékeltem. – Még a
fejemet a megcsóválom, miközben próbálom a síkositó rikító színét kiverni a
fejemből, de az a helyzet, hogy nem megyek sokra vele.
– Remek, akkor ennek fényében összedobok
valamit. Mit kérsz?
– Nem nagyon vagyok éhes.
– A szüleid meg a legjobb barátaim. Nagyjából
ennyi ráció volt az előbbi kijelentésedben. – Még az egyik szemöldökét is
felvonja, majd miután sikeresen félreteszi az őseim felemlegetését, vesz egy
mély levegőt. – Amúgy minden rendben?
– Fogjuk rá.
– Ha beszélni akarsz róla meg minden,
akkor... tudod, nyugodtan jöhetsz hozzánk. Vagy mi.
– Oké, köszi.
– Komolyan mondtam. – A nyakára simít, épp
annyira érzi ezt a helyzetet furának, mint én, de valamiért legbelül kicsit
megnyugtat az, amit mond. A szüleim soha nem csinálták ezt.
– Tudom.
– Jó, hát... ha esetleg a zacskó
tartalmával kapcsolatban bármi kérdésed lenne, akkor is tudod, hol vagyok. – Megadja
a kegyelemdöfést, totálisan ledöbbenve figyelem, ahogy egy sunyi vigyorral
tovább megy, én meg itt maradok a hitetlen csendben, a szatyrot markolva, és
hálát adva az égnek, hogy apám jelenleg majdnem tíz órányira van innen.
***
Itt van a csütörtök délután, ami szinte
egy megváltás, mert olyan rohadt lassan ment el ez a nap, hogy rendesen olyan,
mintha alvás nélkül vagy egy hetet lehúztam volna. Fáradt vagyok, és azt
hiszem, emiatt egy kicsit ingerlékeny is, de jelenleg nyugtat a tudat, hogy a
fiúkkal tölthetem a délutánt.
Épp a kisebb tömeggel küzdünk magunk
körül, Mark legelöl az utat vágja már kint az iskola előudvarán, Jackson és
Jaebum pedig pont előttem toporognak valami értelmetlen témán rágódva, amit már
be sem fogad az agyam. Csak sétálok mögöttük azon agyalva, vajon hol kéne
kezdenem az életem rendbe rakását, mert a szüleimtől kezdve a párkapcsolatomig
mindent át kéne beszélnem, hogy le tudjam tenni a kellemetlen dolgokat magamban.
– Hé, JB. – Ahogy egy ismeretlen torokból
felcseng az a bizonyos becenév, és átvág a kinti hideg levegőn, a fiúk előttem
épp úgy kapják oda a fejüket, mint én. Viszont valami egy csapásra megváltozik
a levegőben, Jaebum gondolkodás nélkül előre fordul, Jackson pedig egyből
félhangosan nyugtatva követi, én meg ezt a két lépés távolságot köztünk vagy
húsznak érzem hirtelen.
Megint a srác felé nézek, aki a
haverjaival röhög még mindig erre fordulva, és egy pillanatra ledermed az
arcom, ahogy felismerem az övét. Ez az egyik fiú a sok közül, aki a videókon
röhög, aki felvette őket, és feltöltötte a netre, bennem pedig elindul valami.
Alig érthetően, de elkapom az „undorító”, „buzi”
és „halál” szavakat a szájából, és egy töredékmásodpercre megtorpanok a
sokktól, hogy ilyen tényleg megtörténhet.
Fél pillanat alatt felburjánzik bennem a
düh, a gyűlölet szinte szétrobban a mellkasomban, én pedig hirtelen nem tudom,
mégis honnan jön ez pontosan. Hiszen nem ismerem őt, egészen eddig a létezéséről
nem tudtam, és soha nem ártott nekem, de már csak arra gondolva, ahogy jelenleg
is Jaebum után néz, röhög, és valószínűleg megalázó megjegyzéseket tesz, valami
teljesen átfordul bennem.
Egy pillanatra kikapcsol az agyam,
végigpörög bennem minden általam kreált, sötét kép, ahogy Jaebum szenved, mert
bántják, hogy saját magának árt ilyen emberek miatt, vagy azok a szenvedő
arckifejezések a videókon, ez pedig végleg átvág egy vastag határt a fejemben,
és szinte kirobbanok a komfortzónámból.
Már csak arra eszmélek, ahogy a táskámat a
földhöz vágom, a két haverját arrébb lökve lendül a kezem, és ahogy ököllel a
srác arcába ütök, ő hátraesik, az idő pedig megáll. Mindenki felhördül, hallom
a hitetlen szavakat, hogy mégis mi a frász volt ez, de szinte meg sem hallom őket.
Csak arra gondolok, amit Jackson mondott, hogy
meg kell védenem Jaebumot, hogy nem hagyhatom, hogy bántsák, és egyedül azt a
mérhetetlen haragot érzem magamban, amitől már azt hiszem, képes lennék
megölni ezt a gyökeret.
4 megjegyzés
Ezaz Youngjae védd meg a szerelmed! �� nagyon jól írsz, tehetséges vagy. A következő rész kb mikorra várható?
VálaszTörlésKöszönöm szépen, igazából már most elkezdtem írni, de szeretnék kihagyni két-három napot a frissel^^
TörlésPont a legizgisebb résznél maradt abba :(
VálaszTörlésNagyon szeretem az írásaidat. Teljesen beletudom magam élni a történeteidbe. Csak így tovább ^w^
Sajnálom, már írom a következőt, és minél hamaradd hozom. Nagyon-nagyon köszönöm^^
Törlés