Ikerláng - 49.
május 25, 2018
– Mi van? – Wheein sipákolva kérdez
vissza, amíg előttem csak a tegnap este kattog. Az a pánik, aggodalom, görcs a
gyomromban, ami talán még azután sem fog elmúlni, hogy kiteregetem Jaebum előtt
a rideg tényeket. – De jól vagy, Sunshine? Nagyon megsérültél?
– Hát Jim elrángatott orvoshoz, de semmi
komoly. Csak tele vagyok foltokkal, mert tudod, milyen vékony a bőröm. Meg nagyon fáj a gyomrom, de kaptam gyógyszert
meg minden.
– Fasza. Te idióta, miért nem vigyázol
magadra? Komolyan a pofám leszakad. Most hogy legyek nyugodt ezek
után? – Kiakadva hadar, de tudom, hogy ez még semmi ahhoz képest, ami vár még
rám. – Most kezdem megbánni, hogy az elmúlt három évben az összes tesiórát ellógtuk.
– Hát ezen még a röpi tudásom sem segített
volna. Hárman jöttek rám, szerinted? És még a kabátomat is elvitték.
– Hárman? Mi a szar?! Meg fogom ölni őket.
– Szikrázik a szeme, már konkrétan tüzet hányva mászik a kamerájába, ami hirtelen
elfókuszál az arcából miatta. – És JB tudja?
– Dehogy is, de Jim megígértette velem, hogy
elmondom neki.
– Hát ezt nem is nagyon tudod titkolni. De
hogy tervezed?
– Nem tudom, lehet levelet írok neki és
elköltözöm egy távoli országba. – A hajamba túrok, hálát adok az égnek azért,
hogy a fájdalomcsillapítók miatt már csak enyhe sajgást érzek. Mondjuk, ha
valaki elkezdene fogdosni, egészen biztosan nem köszönném meg neki.
Ah, visszatekintve arra, ahogy az orvos
hogy körbetapogatott tegnap, inkább a halál, meg utána még Jinah is
végigcsinálta velem ugyanezt, miután hazaértünk. Még mindig nem értem azt az
aggodalmat bennük, nekem ez annyira új.
– Nem rád kell haragudnia.
– De attól még idegösszeroppanást kap.
– Hát az biztos. Nem lennék a helyedben.
– Itt van JB. – Jinah félbeszakítva beszól
a behajtott ajtómon, én pedig összerezzenek. Kikerekedett szemekkel meredek
Wheein döbbent arcára, látom rajta, hogy nem tudja eldönteni; meneküljön vagy
nézze végig Skypeon keresztül.
– Bassza meg. Mit keres itt? Nem mondta, hogy átjön
– Most mi lesz?
– Nem tudom. – Kétségbeesetten nyögök,
majd hirtelen lecsapom a laptopomat, mielőtt Wheein válaszolni tudna, és
épphogy a mostani, gyér tempómban felkelek a székből, van még időm annyira,
hogy betoljam a széket. Viszont épphogy megfordulok, már csak azt hallom, ahogy
nyikorog az ajtóm, és Jaebum a száját rágva jön be.
– Te meg mit keresel itt? – kérdezem lesokkolva,
mély levegőt véve, és bármennyire akarok, egyszerűen nem mozdul felé a lábam.
– Neked is szia.
– Szia. – Ahogy motyogok, ő úgy mosolyodik
el, a sporttáskáját a fotelbe dobva elindul felém, és egyből egy édes csókot
nyom a számra, mikor beér.
– Gondoltam, megleplek. Alig tudtunk beszélni
– nyögi az arcomat csókolgatva, a derekamat átkarolva, és hirtelen tompán fáj
ez a megszokott mozdulata is. – Hiányoztál.
– Te is nekem. – Halkan sóhajtok, mikor
megint a nyakamba bújik, viszont szinte kiesik a szemem a helyéről, mikor
megmarkolja az oldalamat, és úgy húz közelebb magához.
Lassan felemeli a fejét, egy halvány mosollyal
néz a szemembe olyan közelről, hogy már csaknem leesek a lábamról miatta. A
számnak érinti a száját, lehunyja a szemét, és egy olyan lassú, édes csókba
húz, amilyen fájdalmasan rég volt utoljára.
Végigsimítok a felkarján, amíg ő a hátamat,
a derekamat fogja, viszont ahogy hirtelen a fenekembe markol, összerezzenek.
Egy pillanat alatt vált át érzékiből akaratossá, és a nyakamba harapva taszít
az íróasztalomnak, amitől megfeszülök belülről.
– Várj – tolom el magamtól hirtelen, de
most látom az arcán, hogy nem vesz olyan komolyan, mint a múltkor.
– Mire várjak? Jimék zavarnak lent?
Elküldhetem őket pár órára. Csak nem sértődnek meg, ha kicsit el kéne menniük,
hogy kettesben lehessünk. – Halkan morogva csókolgatja az arcomat, és már
érzem, hogy épp úgy belendülne, mint még szerda este, de még idő előtt a keze
után kapok.
– Ne, tényleg ne.
– Miért?
– Nem akarom.
– Mi? – A homlokát ráncolva hőköl hátra kissé,
mivel ez a kijelentésem nagyjából annyira sem volt hihető, mint mikor ő
próbálta meg beadni, hogy nem hisztizik, mert kikosaraztam. – Nem akarod?
– Nincs hozzá kedvem.
– Mi van? – Végleg elakadva kérdez vissza,
még azon is elgondolkodom, hogy most azonnal faképnél hagyom, annyira ég az
arcom, de még a pislogás sem megy. – Mi van veled? Eddig minden alkalommal elolvadtál,
valahányszor hozzád értem, most meg hirtelen nem akarod?
– Figyelj...
– Most vagy rájöttél az elmúlt három nap
alatt, hogy szebb nélkülem az életed vagy történt valami.
– Hát... – A számat elhúzva nézek le
kettőnk közé, amíg ő lassan elengedi a derekamat, de hátrébb semmi pénzért nem
állna.
– Mi az?
– Ne akadj ki – suttogom hátrébb tolva,
mert úgy érzem, belefulladok most a közelségébe.
– Most miről beszélsz?
– Csak esküdj meg.
– A frászt hozod rám. Mégis mi történt? – Kétségbeesetten
lép hátrébb magától még vagy két lépést, szerintem sikerült ráhoznom teljesen a
pánikot, ami az egész arcát uralja. – Youngjae...
– Csak esküdj meg.
– Esküszöm, csak nyögd már ki. –
Türelmetlenül csattan fel, viszont ezután beáll a csend. Látom a totál zavarodottságot
a szemeiben, mikor a pólóm aljába markolok, viszont mikor leveszem a felsőmet és
megint ránézek, megdermed a levegő. Az összevert felsőtestemet nézi halál komolyan
elsápadva és megkockáztatnám, hogy el fog ájulni. – Mi a fasz történt veled?
– Pénteken később mentem haza a suliból és...
– Baleseted volt?
– Nem. – Kisebbet nyelve simítok a tarkómra,
és abban a pillanatban, mikor elnézek a szemeiből fél másodpercre, érzem, hogy
lassan felrobban. – Egyedül voltam, sötét volt, és... és ott voltak hárman. –
Elmotyogom a végét, de nem igazán kell ennél többet mondanom. Az arca lefagy,
látom rajta, ahogy tudatosul benne, miről is van szó pontosan.
– Megvertek?!
– Azt mondtad, nem fogsz kiborulni.
– Szerinted érdekel, mit mondtam?! – Konkrétan
leüvölti a fejemet, de teljesen tiszta, hogy ez a hirtelen düh, ami szerintem
mindjárt kinyírja, nem ellenem van. Mégis összehúzom magam egy kicsit, és amíg
én a feslőmet próbálom kifordítani, hogy felvegyem, addig Jaebum csak áll
vérvörös fejjel, remegő kezekkel, a testemet méregetve. – Ő volt az? Meg
fogom ölni.
– Nem, Jaebum, felejtsd el.
– De igen, néztél már tükörbe? – akad ki
megint egyik pillanatról a másikra, amivel rendesen rám ijeszt. Még soha nem
láttam ilyennek, és érzem, ahogy összezsugorodom vele szemben. – Láttad, mégis
hogy nézel ki?
– Tudnád ennél kevesebb undorral mondani? –
kérdezem kicsit erőteljesebben, mikor eléggé szíven talál, amire hirtelen
megáll, egy pillanatra lehunyja a szemét, mert valószínűleg leesik neki az
előbbi hangsúlya.
– Nem úgy értettem.
– Akkor?
– Tudod, hogy arra céloztam, ahogy kinéz a
bőröd. Tele vagy véraláfutásokkal, már majdnem fekete a folt a hasadon,
mégis... mégis mit műveltek veled?
– Ne emeld fel a hangod, kérlek. – Mély
levegőt véve próbálom lenyugtatni már a pólómmal magamon, de nagyjából semmi
eredménye nincs. – Megígértették velem, hogy nem mondom el neked.
– Mi az, hogy nem mondhatod el?
– Nem tudom, Jaebum, könyörgök, csak ne
csinálj semmit.
– Hogy kérhetsz tőlem ilyet? Szerinted
hagyni fogom ezt? Hogy ezt csinálta veled? – Megint felemeli a hangját, olyan
erőszakosan lép hátra, hogy attól félek, valamit falnak fog vágni, és még az
sem segít, hogy utána megyek. – Undorító, gyáva féreg, akkor támad, amikor
tudja, hogy nem vagyok itt, hogy megvédjelek...
– Jaebum.
– Idióta seggfej.
– Jaebum! – Utána lépve a keze után
nyúlok, a hirtelen félelmem egy pillanat alatt csap át zsibbasztó aggodalomba,
mikor csendben marad, és a dühtől eltorzult arccal mered az enyémbe. – Nyugodj le.
– Te le tudnál?
– Valószínűleg nem, de attól még muszáj
leszel. – Remegő tüdővel szívom be a levegőt, mikor már én is kezdem kicsit
elveszíteni a kontrollt magam felett. Komolyan, mióta vagyok ilyen gyenge? –
Megijesztesz.
– Nem rád haragszom.
– Az nem érdekel, attól még a frászt hozod
rám, hagyd abba. Megtörtént, nem tudsz vele mit csinálni.
– De igen, kurvára visszakapja.
– Nem ez a megoldás. – Pár pillanatra
ökölbe szorítom a kezeimet, mikor egyszerűen nem hajlandó lejjebb venni a
hangerőből. – Nem csinálsz majd semmit.
– Persze, majd biztos hagyni fogom, nem?
– Ha megkérlek rá, akkor igen.
– Mi van? – Eltorzul az arca, ahogy
értetlenül kérdez vissza, szerintem lassan elérem azt, hogy mégis csak miattam
legyen ideges. – Ez nem így megy.
– Akkor mégis hogyan? A párod vagyok, ugye?
– Igen.
– És szeretsz engem, nem? – Ahogy felteszem
ezt a kérdést, nyitja a száját, majd lefagy. Mély levegőt vesz, szinte látom
rajta, hogy most ebben a pillanatban menekülne el a legszívesebben.
– De igen.
– Akkor tiszteletben tartod, amit kérek, és
nem mész bele semmilyen bunyóba, oké? Nem akarom, hogy bántsanak téged, mert az
nekem is egy hatalmas pofon. – Végigsimítok a karján, ahogy a fonalat elvesztve
bámul az arcomba, még annyit is megmerek, hogy közelebb lépek hozzá, és szinte
már tőle veszem el a levegőt. – Minden rendben van, oké?
– De bántottak.
– Azért, mert én bántottam őt, mert téged
bántott. Nem kéne ezt tovább vinni.
– De... – Elakad benne a szó, pillanatokig
csak csatavesztetten néz a szemeimbe, mégsem érzem azt, hogy sikerült teljesen meggyőznöm.
Félek, hogy rossz vége lesz. – Miért kérsz tőlem ilyet?
– Mert szeretném, ha biztonságban lennél,
és amíg a nyakukra mész a bosszú miatt, addig nem leszel.
– Nem érdekel a biztonságom.
– Hát engem meg igen. – A szemöldökömet
felvonva tartom a tekintetét, ami pont olyan kifürkészhetetlen, mint a
legelején. Megint ottvan benne az a valami, amitől kiráz a hideg. – Csak nyugodj
meg. Felejtsd el.
– Oké.
– Oké?
– Oké. – Felsóhajt, belülről rágja a
száját, viszont ahogy átöleli a vállamat és a karjára rádönti az arcát, már nem
érzem rajta azt a hezitálást. Mégis aggódom, mert kiszámíthatatlan, ha az
ingerültségéről van szó.
– Nem fogod ennyiben hagyni, ugye?
– Nem.
– Remek. – A hevesen dobogó szívemet
lenyelve ölelem át a hátát, a válla felett meredek a szobám távoli sarkába,
ahova a legszívesebben bebújnék addig, amíg vége nincs ennek az egésznek. –
Csak ne verekedj.
– Rendben.
– Komolyan mondtam.
– Tudom. – Mély hangon beszél, libabőrös
lesz a karom tőle, de most nem tudok belezuhanni a közelségébe. – De attól még
kicsinálom.
7 megjegyzés
Szia
VálaszTörlésNagyjából mikorra várható új fejezet?
Szia, még nem tudom, mert most rengeteg minden a nyakamba szakadt, de nagyon igyekszem^^
TörlésRemélem minél elöbb tudod hozni és kitartást😊
VálaszTörlésKoszonom 😊
VálaszTörlésSzia
VálaszTörlésBocsi hogy névtelenül írok,de a google +(?) fiókomnak elfelejtettem a jelszavát ����
Tehát, nemrég, pár hete kezdtem el olvasni a Kpop fanservice-s blogod, pár (talán 3)nap alatt az összes sztorit elolvastam rajta. Utána mentem tovább, úgy mintha ez csak egy olyan blog lenne mint " oké,ezt is elolvastam szép volt jó volt, többször már nem fogok ránézni" de alig telt el 1nap, elkezdett hiányozni az írásod, gyorsan visszamentem az előzményeimbe,megkerestem az oldalad és újraolvastam, viszont kevésnek minősült,hiányoltam az írásaid, és mindenképpen olvasni akartam a te műveidet, rámentem a profilodra és megláttam ezt a csodát, hajnalba nyúlóan olvastam,egyszerűen nem tudtam abba hagyni, annyira tetszett/tetszik. Egyébként ez csak egy ötlet, de nagyon szivesen megnéznék JaeBum szemszögéből egy forróbb jelenetet,kiváncsi vagyok hogy miket gondol miközben Youngjae szájába fullad ❤ egyszerűen imádom ezt a párost. (És ezt csak így zárójelbe megjegyzem, hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor, hogy, hol, esnek majd egymásnak és és...inkább nem részletezem, de nagyon várom)❤
Szia, elképesztően jólesik, hogy írtál nekem. Nagyon köszönöm, annyira hálás vagyok ezért. A Kpop Famservice blogom ősrégi már, úgyhogy örülök, hogy végül itt kötöttél ki😄 már kész a folytatás, és irónikus, hogy ezt írtad, de nem spoilerezek😃 egy Jaebum szemszögön még nem is gondolkodtam, de lehet, hogy átfontolom,🤔 még egyszer nagyon köszönöm, és ha minden igaz, holnap frissítek 💚💚
TörlésKöszönöm a válaszod és szeretettel fogom olvasni a következő részt/részeket ��❤
Törlés